Szóval mint az előző bejegyzésben is írtam, a Skoda mellet raktam le a benzineskannám, azon a késő nyári napon, így most róla szól a nóta.
2010 Augusztus 21-én reggel indultunk érte-Nyíregyházára-egy autókereskedésbe Morzsáért-honnan a név ne kérdezd- amit kettőszáztízezer magyar valutáért kínáltak. odaértünk, meleg motor, és hideg kávé várt minket. Megvolt a szokásos körbeszakértőzzük az autót és elindultam a próbaútra-természetesen a kereskedővel és a szerelőmmel- és mit nem mondjak erősnek, kényelmesnek és olyan könnyűnek éreztem a kormányt, hogy volt pofám megkérdezni szervós-e:D Mint utólag rá fél percre kiderült hogy nem:) Ment az alkudozás, és a végén fiktív váltóhangokra támaszkodva 180 tauzand betyárpénzért már csörgettem a slusszkulcsot a 4-es út mellet mert rá 2 kilóméterre kifogyott a nyál.
Elindultunk hát hazafele, telón benn a kispál összes, ablak letekerve és integetve a kgst partiról épp akkor hazajövő vasaknak teljes volt az élmény. Egészen az első durvább fékezésig, amikor az autó érhetetlen módon elindult jobbra fele. Ok szar a fék gondoltam. Aztán nehezen kezdett beindulni az egyik leállítást követőén, szar az akksi. 90 felett úgy rázott mint a búcsúba a kisvonat, remélem centír, és nem szálszakadt a gumi. Hazaértünk. 1 nap pihi után nem akart beindulni, akksi csere.Rá két napra műszaki, eredetvizsga stb. nehezen de átment. szeptember első hetét az én és a szerelőm kezébe töltötte, fék, kuplung, olajak,szűrők, gumicuccok cserélgetésével. Majd jött az első várva várt pécsi út.
Semmi nem fogható ahhoz az érzéshez amikor rendben van egy régi vas, minden működik, nem rohansz sehova, élvezed az utazást! 5! óra alatt sikerült leérni Pécsre (207km legutolsó rekord skodával 3 óra 12 perc) Minden szép minden jó, de fékezéskor megcsúszik az új! téligumi. Hopp elment egy fékkör, ráadásul az első:D egy kaland volt a hazautam a 200 méteres követési távolságokkal:) kicseréltük patent ez is. Hetente megtettük ez a távot morzsával gyűltek szépen a kilóméterek, bekerült a zene is így már nem kellet egész úton fütyürésznem...
És eljött a tél...
Kinek hogy:D nekem keresztbe:D
Élvezet volt a skodát télen terelgetni, még a magas orrával is, bár kaptam pár ötletet télire a krumpliszsákok tartózkodási helyét illetően meg a helyes ruházat megválasztásához is. Egyik se kellett, jól elvoltam a finom melegben:) Természetesen télen is a skodával jártam le még az óriási havakban is amikor a szuzisok már rég otthon iszogatták a kakaójukat és nem mentek sehova a hóra való tekintettel.
De a télnek is vége egyszer jött a tavasz, és egy hipertakarítással kezdtem az évszakot (amúgy hetente mostam kívül belül) és konstatáltam hogy a szerelmes közútkezelök elsózott latyakja nem kezdte meg a bódét.
Hibák nélkül gyűltek tovább a kilóméterek, 5000km-es olajcsere periódusokkal, meg szelephézag ellenőrzéssel. Márciusi program irány Csehország! Egy szolíd átnézés, és már hegyeshalomnál hűltünk morzsával az autópályán. A 100-110-es tempót még bírta és olyan 6,3-6,5 liter körül evett a legnagyobb probléma viszont a következő volt: nagyobb tempónál vitorlázott az eleje. Akinek volt már gyári orrmagasságú farosa, az tudja miről beszélek. De odaértünk mászkáltunk és a csehek jól megnézték a kis 105-öst mert igen, már náluk is kevés van. A legnagyobb poén mégis az éjszaka közepén megállító cseh rendőr volt aki az anyanyelvén kérte tőlem a papírokat, majd miután tájékoztattam betyár mivoltomról, egy jót mosolygott majd elengedett:)
Hazaértünk. Már korábban vásároltam egy szett forgatott felnit ami mostanra lett kész, 175/70-es vadiúj dujv-i papucsokkal feldobtak őket még a rugóvágás előtt, és mit ne mondjak, ez a változtatás nagyon tetszett.
A skoda lada párbajra természetesen kimentem és mint a legtisztább heroin úgy hatott rám a húzott skodák hangja. nekem is kell ilyen mormogtam magamba, de ez még távolinak tűnt.
Bekerült még egy gls ülést amit áthúztam a 105-ös szürke huzatával, 2kör kikerült az első rugóból,4 új lengéscsillapító, 2 gls tükör, meg kapott 2db 18 centis szúrófényt mert az nagyon tetszett és őzgrilezzőnek sem volt utolsó. Május.
Itt egy kis offolás jön mert volt nekem egy világi nagy cimborám, nevezzük mondjuk Lajosnak. már hónapok óta autókat nézegettünk neki a hűvös őszi délutánoktól-a forró tavaszi napokig, és végül mikor én már a végelgyengülés határát kerülgettem kibökte hogy skoda lesz. Mégpedig 120-as.
Azt hiszem ,hogy az az egyik legnagyobb érzés amikor a haverod olyan autót vesz mint te, közös szerelések, közös honlapturkálás stb.
Szóval elindultunk Pécsről Pápára, át a bakonyon hogy megkeressük az ő hamvasszilvásgalambszürkés 120 L-jét. Tetszett neki megvette. Ketten zúztunk haza kaján vigyorral a fejünkön, és megálltunk a Balatonnál.
És Mára ezzel búcsúzom, Boci avagy "Lajos" 120L -ének a történetét hamarosan olvashatjátok a tulaj keze által, csakúgy mit Morzsa további kalandjait.
Megköszönöm a figyelmed,
Ahoj,
Móki
